Fellegvári fellengzősségek

Élet-út A robbanás iszonyatos erővel rázott össze mindent. A kellemesen meleg fészek, ahol ő addig nyugalmasan éldegélt az összes jól ismert társával együtt, mintha összetöpörödött volna tőle, és egy rándulással kilökte őket egy egészen másféle, hatalmasnak és végtelennek tűnő új térbe. Ez perzselően forró volt, és legalább olyan jólesett benne létezni, mint az addigi otthonában, de valahogy másképpen. A robbanással felszabadult energia még mindig repítette őt, habár mind-mind lassabban. Márpedig ő így, hogy ráérzett a száguldásnak erre az ismeretlen, édeskés ízére, megrettent, hogy máris véget érhet a hirtelen és váratlan csoda. Az addigi langymeleg tapicskolásnak a puszta gondolata is elrettentette. Kétségbeesetten csapkodni kezdett, és boldogan észlelte, hogy immár ő hajtja a tempót, egyre gyorsabban és gyorsabban, már majdnem olyan sebesen, mint az előbb, amikor az az idegen erő kirepítette őket. Eddig nem is tudta, hogy létezik a teste végén egy nyúlvány, amelyet mintha pontosa

Nagyon fontos megjegyzés a történettel kapcsolatban : a többire is mind igaz, de ennél különösen hangsúlyoznom kell, hogy KITALÁLT . Nem állítom, sőt, egyáltalán nem is gondolom, hogy a valóságban így zajlottak, zajlanak ezek az események. Egy ilyen főhős esetén pedig konkrétan lehetetlen, hogy hitelesen ábrázoljam a belső világát, így ez kivételesen nem is volt a célom. Mentségemre szóljon, hogy ez a novella jelen pillanatban jóval többet árul el az én zaklatott lelkiállapotomról, mint arról a bizonyos “valóságról”, amelyet szerencsére nem ismerek, és soha nem is szeretnék megismerni. Holt lelkek (XXI. századi változat) “...de aztán ő maga is hirtelen elsápadt arra a gondolatra, hogy: mi történik, ha a lelkek, akiket Csicsikov megvásárolt, csakugyan holtak (...)? Ezt az aggodalmát el is mondta egyik-másik társának, mire hirtelen azok is elsápadtak; a félelem ragályosabb, mint a dögvész, és pillanatok alatt elharapózik. Egyszerre valamennyien olyan hibákat fedeztek fel magukban,

A keresztmama Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy varázslatos birodalom, ahol egy bölcs király uralkodott csodaszép feleségével. Egy szép napon teljesült régi, nagy vágyuk: kislányuk született. Hetekig tartó népünnepély övezte a királylány születését, a keresztelőre pedig meghívták Meseország apraját és nagyját. El is jöttek az óriások, a törpék, a manók, a beszélő állatok, a boszorkányok és a tündérek, hogy lássák, hogyan tartja keresztvíz alá a tündérek királynője a kis emberkirálylányt. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a tündérek királynője három ajándékot adott a kislánynak. - Lássuk csak... - morfondírozott. - Szépségre valószínűleg nem lesz szükséged, hiszen anyád gyönyörű, és te már most is rá hasonlítasz. Inkább szerénységet adok neked, hogy a testi szépséged soha ne csorbíthassa a lelked épségét. Intett egyet a varázspálcájával, majd folytatta. - Észben sem lesz hiány egy ilyen bölcs édesapa mellett. Ezért inkább kedvességet adok, hogy soha eszedbe ne jusson a

Ezt a történetet egy játék ihlette, amelyet (más hasonló kreatív feladatokkal egyetemben) Teller Ágnes ingyenes minitréningjében találtam, nem sokkal azután, hogy visszatértem egy közel-keleti utazásból. A feladat lényege, hogy egy nagy betűhalmazból kellett kihámoznom minél több szót, majd az első nyolccal írnom egy rövid történetet. Az én szavaim ábécésorrendben: barátság , csillagok , ellenség , hit , lélek , rettegés , szövetség , távolság . Ez született belőle :) Testvérháború Saeed a homokban feküdt a csillagok alatt. Két kezét a tarkója alatt már szurkálta a zsibbadás. A só is csípte az arca bőrét, ahogy könnye a még mindig langymeleg földre csorgott. Nem érdekelte már semmi. Eljátszott azzal a hiú ábránddal, hogy esetleg képes lesz itt maradni mozdulatlanul, amíg maga alá nem temeti a homokdomb, és ő bele nem fullad a bánatába. De éppen ő ne ismerte volna a sivatagot, ő, aki itt nőtt fel, aki gyerekként ide hordta nap mint nap a csordát? A homokot egy perc alatt elfúj