Tíz érdekesség A kőszívű ember fiairól

A bécsi forradalom mai és a pest-budai forradalom holnaputáni évfordulójának tiszteletére álljon itt ez a lista. Nagyon régen írtam, különösebb terveim sose voltak vele, de most megosztom, hátha van, akit érdekel...

Tíz érdekesség A kőszívű ember fiairól - avagy ha nem olvastad nyolcszázszor, akkor valószínűleg nem vetted észre :)

Egy regény, amit divat utálni. Mindig észreveszem, ha egy online újságnál uborkaszezon van, vagy egy fórumon éppen nincs izgalmas téma, mert olyankor valaki mindig bedobja ezt. Jaj, miért szerepel még mindig a "kötelezők listáján"? Jaj, miért kell ezt tizenhárom éveseknek olvasni? Vannak, akik mondatokat posztolgatnak belőle, "van, aki ért ebből egy szót is?"-jellegű kommentárokkal.

Megjegyzem, én is egyetértek az efféle véleményekkel: ez a regény tényleg nem való mindenkinek, főleg a mai iskolásoknak nem, habár egy jó tanár és egy megfelelő feldolgozás azért csodát tehet. Azt is elfogadom, hogy a nyelvezete egy XXI. századi átlagember számára értelmezhetetlen. De ettől még (vagy talán éppen ezért) én imádom. Tizenhárom éves korom óta, amikor kötelezőként először vettem a kezembe, annyiszor olvastam már, hogy a kedvenc részeimet kívülről tudom.

Így eshetett meg, hogy feltűntek nekem olyan apróságok, amelyeket egy népszerű olvasmány esetén (pl. Harry Potter-sorozat) ízekre szednek és hosszan részleteznek a rajongók, viszont egy efféle mumusregény kapcsán soha nem esik róluk szó. Íme egy lista tíz érdekességről, amelyeket talán nem vettél észre A kőszívű ember fiaiban.

1. Két fontos szereplőnek nem derül ki a hajszíne.

A XIX. századi romantikában, ahogy a ma "romantikusnak" titulált könyvekben is, bevett szokás hosszú személyleírásokat adni a szereplőkről. Ennek megfelelően A kőszívű ember fiaiban is megkapjuk, hogy ki hogyan néz ki. Alfonsine-ról tudjuk, hogy gyönyörű (ő csábítja el a legtöbb pasit, lásd lentebb), Richárdról, hogy eszméletlenül jóképű. Érdekes, hogy éppen róluk, a legattraktívabb szereplőkről nem derül ki egy elég lényeges infó: hogy mit hordanak a fejükön. A filmben Richárd barna, Alfonsine fekete. Ezzel én a mai napig nem békültem ki - a fejemben élő Alfonsine szőke és babaarcúan bűbájos. Baradlayné és Edit viszont egyértelműen feketék, tehát nem barnák, mint a filmben.

2. A három fivér soha nem szerepel egy időben és egy helyen a regényben.

Legfeljebb kettesével találkozunk velük. A történet elején Ödön Oroszországban, majd Magyarországon él, Richárd és Jenő pedig Bécsben. A szabadságharc alatt Ödön és Richárd csatától csatáig bolyonganak, Jenő Kőrösszigeten festeget. A világosi fegyverletétel után Richárd fogoly, Jenő és Ödön pedig Nemesdombon várják a végzetes levelet. Soha nincs olyan élethelyzet, ahol egyszerre hárman jelennének meg. (Pedig egyszer még lenne is rá lehetőség, amikor Ödön a forradalom alatt Bécsben szónokol, de aztán ebből sem kerekedik nagy családi találkozó.)

3. "Palvicz Károly anyja", avagy bízd a titkaidat Jókaira!

Palvicz Ottó a halálos ágyán megesketi Richárdot, hogy soha senkinek sem árulja el a törvénytelen Károlyka anyjának nevét. Richárd megfogadja - és Jókai is! Az elcsöpögtetett információkból napnál világosabb, hogy ki az anya, ám sem a szereplők, sem a narrátor nem mondják ki ezt nyíltan. Az illető hol a saját nevén, hol pedig mint "Palvicz Károly anyja" szerepel, az elbeszélő soha nem keveri a két formát. Ez egy ártatlan lelkű (vagy simán figyelmetlen) olvasót meg is téveszthet: amikor az egyik családtagom hetedikesként olvasónaplót írt a könyvről, nem is vette észre, hogy ez a két asszony valójában ugyanaz a személy.

4. Hugo Mausmann-nak van egy lelki rokona egy másik könyvben.

Én is évekig vártam erre a felfedezésre, amíg el nem olvastam Alexandre Dumas ´Mária Antoanette lovagjai´ című regényét (a magyar cím írásmódját ma sem értem, de mindegy). Ebben szerepel Lorin, a vidám forradalmár, a komor és költői Maurice (~ Fritz Goldner) ellenpontja. Lorin állandóan viccel és versel (!), nagy szerelem helyett inkább tét nélkül udvarolgat, és egy ponton az is kiderül róla, hogy foglalkozott orvostudománnyal. Na ez volt az a rész, amikor Jókai már nem tudta volna kimagyarázni magát :), hiszen Mausmann-ról is elhangzik, hogy orvostanhallgató volt. Gondolom, mindkét történetbe kellett a hős mellé egy ilyen comic relief, hogy megismerjük a forradalom többféle arcát, illetve hogy ne essünk teljes letargiába a Goldner/Maurice-féle idealisták elveinek bukásakor.

5. Alfonsine-ba mindenki szerelmes. Még az is, aki nem.

Ha már a forradalmár fiúknál tartunk: a film velük kapcsolatban is változtatott egy kicsit. Goldner a vásznon Plankenhorstnénak udvarol, a regényben viszont Alfonsine-nak. Nem tudom, miért változtatták meg ezt a szálat a filmesek: talán unalmasnak érezték, hogy Alfonsine annyira népszerű? Hiszen Jenő is őt akarja, sőt, már Palvicz Ottóval is eljutott egyszer az eljegyzésig (meg még máshová is... :P). Film-Goldner aranyos, amint koslat egy nő után, aki az anyja lehetne :), a könyvben viszont sokkal jobban kidomborodik, hogy milyen nő volt valójában Alfonsine, hogyan bánt ezekkel az őt imádó férfiakkal.

6. Soha nem tudjuk meg, hogy Leonin elárulta-e Ödönt, vagy megmentette.

Jókai a kiegyezés után írta a regényt. Az akkori, "megbocsátó" közhangulatban gondosan ügyelt arra, hogy legyenek szimpatikus osztrákok/császárpártiak (Edit, Goldner, Mausmann, Palvicz) a regényben, és a szabadságharc bukása kapcsán kidomborítja egy csomó áruló vagy csak szimplán hülye magyar (Rideghváryék, Szalmás) felelősségét. Oroszunk viszont csak egy van, Leonin, akivel kapcsolatban tökéletes bizonytalanságban maradunk. Áruló vagy megmentő? Én úgy sejtem, hogy Jókai alapvetően az ellenszenves Leonint akarta, de hogy ne vádolhassák általánosítással, a következő fejezetben (megkésve, korábbi utalások nélkül!) azért meglengeti, hogy talán mégis segítség volt ez, csak kegyetlenségnek álcázva. Aztán mindenki döntse el magának, melyik változatot fogadja el. (Érdekesség amúgy, hogy az 1965-ben készült filmből kihagyták az egész orosz intervenciót, hiszen "szovjet barátaink" könnyen értelmezhették volna burkolt ´56-os utalásnak a Leonin-Ödön-jelenetet.)

7. Összevissza ugrál az idő.

Az egész történet olyan, mintha egy ősi mítoszt dolgozna fel, nem egy konkrét időkeretek között zajló történelmi eseményt, és ennek a józan ésszel felfogható időkezelés gyakran áldozatul esik. A legjobb példa erre Richárd és Edit története. Annyit sejthetünk, hogy a cselekmény 1845-ben kezdődik (Zebulon lányainak kora, Ödön kisfiának cseperedése, megyegyűlés). Ekkor Ödön huszonnégy éves, Richárd huszonhárom. Richárd azzal jegyzi el Editet, hogy egy év múlva nagykorú lesz, akkor eljön érte - akkoriban 24 évtől volt nagykorú valaki. Csakhogy ha Károlyka 1849-ben hároméves, akkor Edit nem élhetett már 1845-ben Plankenhorstéknál, hiszen akkor még nem robbant ki a botrány (kivéve, ha már Alfonsine terhessége idején odavitték). 1848 májusában megtudjuk, hogy Richárd "egy éve" él a közkatonákkal, tehát körülbelül egy éve Edit vőlegénye (hacsak nem lakott még hónapokig a kiürített lakásában :P). Majd mindezek csúcsa: Richárd úgy emlékszik 1850-ben, szabadulása után, hogy másfél éve jegyezte el Editet, ami már csak a szabadságharc csatái miatt is lehetetlen. Úgy látszik, ebben a kapcsolatban csak úgy repült az idő :)

8. Baradlayné tizenhat évesen szülte Ödönt.

Általában idősebb, 55-65 éves színésznőkkel játszatják el a legfontosabb női szereplőt, hiszen ma ilyennek képzelünk egy anyát, akinek huszonéves fiai vannak. Viszont párszor elhangzik a regényben, hogy Baradlayné körülbelül negyvenéves, csak a húsz évvel későbbi epilógusban lesz hatvan. Igaz, a XIX. században még nem számított különösnek az ennyire fiatal anyaság. Richárd is egy tizennégy tizenöt éves Editet jegyez el, és csak a harcok meg az intrikák akadályozzák meg, hogy rövid időn belül el is vegye.

9. Edit neve és érdekes családi körülményei.

Nem teljesen tiszta, hogy a Plankenhorst családban ki kinek a kicsodája, mert Edit Plankenhorstnét és Alfonsine-t is "nagynénémnek" tekinti (ami persze nem lehet, hiszen anyáról és lányáról van szó). Amint a végén kiderül, Editnek azért kellett annyit szenvednie mellettük, mert évekig örökösödési harcban álltak Plankenhorst Alfréd bácsi nagy vagyonáért. Edit a házasságával megszerezte a pénzt és kisemmizte a romlott, számító nőrokonokat. Márpedig az Edit névnél azt írja a névetimológiai szótár, hogy "germán eredetű, elemeinek jelentése: birtok, örökség, vagyon + harc". Nomen est omen. Ha ez tudatos volt, akkor le a kalappal Jókai előtt. Persze Edit nemcsak a pénzt nyerte el, hanem Károlykát is: a saját valahányadfokú unokatestvérét, akinek ő lett anyja helyett anyja. Mondhatnánk, hogy visszanyalt a fagyi.

10. Valós helyszínek Bécsben :)

Persze, az nem nagy meglepetés, hogy Isaszeg, Buda meg Kassa létező helyek. Az már inkább, hogy Bécs városán belül egy csomó helyszín azonosítható: a Porzellangasse (ahol Salamon zsibárus üzletel), a régi egyetem (ahonnan a forradalom indul), a Magyar Királyhoz fogadó (ahol Richárd többször is megfordul) vagy a Singerstraße 17. (ahol Baradlayné rejtőzik). Van egy Brigitta-kolostor is, bár egy térkép alapján nagyon messze attól a korabeli belvárostól, ahol a zavargások folytak. Nem derül ki, hogy Plankenhorsték pontosan hol laktak, de gyanús, hogy nagyjából a mai Plankengasse környékén... :) Ha már itt tartunk, a hortobágyi Nemesdomb, ahol Baradlayék élnek, teljesen fiktív település. Ehhez képest ez a néhány létező bécsi helyszín elég jó eredmény.