Tollak
Tollak A kisfiú a vizet nézte. Kavargott a tetején a fáról lehullott szösz. Az időnként kibukkanó halfejek habot képeztek, apró buborékok mocorogtak a hullámzó felszínen, keresték a helyüket. A fiú belepöckölt a vízbe egy kavicsot, és nézte a tökéletes köröket, amelyek körülötte keletkeztek, olyan messzire sodorva a szöszöket és a nyálkát, ahová az ő közbeavatkozása nélkül sosem juthattak volna. Pár pillanat múlva helyreállt a rend, a hirtelen váltást ugyanaz a monoton mozgás váltotta fel, mint az imént. A kisfiú lustán hasra fordult a zsákon. Ez eszébe juttatta, hogy ő most tulajdonképpen kétszeresen is tilosban jár, azazhogy tilosban fekszik. Apuka azzal küldte el reggel, hogy mind a tíz zsák tollat adja el a faluban, kettő mégis a nyakán maradt. Másrészt a tollas zsákra nem lenne szabad így felfeküdnie, mert ettől romlik az áru minősége. De hát ezzel két utolsó zsákkal hiába csöngetett be mindenhová, amúgy sem kellett senkinek... Tudta, hogy Apuka később borzalmasan össze fog...