Fellegvári fellengzősségek

Panni és Fanni Panni tíz után pár perccel érkezett az állatkert elé. A nagy csoport emberből, akik már az elefántos főkapu előtt ácsorogtak, csak Sanyit ismerte, aki egy bő nadrágos, borzas haját virágos hajráffal leszorító lány kezét fogta. Habár még sosem találkoztak, de Panni a Facebook-képekről tudta, hogy ő Réka, Sanyi barátnője és a Meleg Szívvel Hideg Világunkban civil szervezet önkéntese egy személyben. Oda is csapódott hozzájuk, és előbb Sanyit, aztán az idegen lányt is puszival köszöntötte. - Ti még nem találkoztatok, ugye? Réka, ő Panni, egy volt sulitársam. Őt is érdekli az önkéntes munka. A hippilány kicsit kényszeredetten mosolygott Pannira. - Köszi, hogy eljöttél! Igazából az mindig tök jó, ha többen jönnek, mint kevesebben… Panni kérdőn nézett Sanyira, de a fiú valamiért kerülte a tekintetét. - Most úgy néz ki - bökte ki végül -, hogy kevesebb gyerek jön, mint ahányra számítottunk. Szóval lehet, hogy… Panni végignézett a csoportnyi várakozón. Többségük ...

Élet-út A robbanás iszonyatos erővel rázott össze mindent. A kellemesen meleg fészek, ahol ő addig nyugalmasan éldegélt az összes jól ismert társával együtt, mintha összetöpörödött volna tőle, és egy rándulással kilökte őket egy egészen másféle, hatalmasnak és végtelennek tűnő új térbe. Ez perzselően forró volt, és legalább olyan jólesett benne létezni, mint az addigi otthonában, de valahogy másképpen. A robbanással felszabadult energia még mindig repítette őt, habár mind-mind lassabban. Márpedig ő így, hogy ráérzett a száguldásnak erre az ismeretlen, édeskés ízére, megrettent, hogy máris véget érhet a hirtelen és váratlan csoda. Az addigi langymeleg tapicskolásnak a puszta gondolata is elrettentette. Kétségbeesetten csapkodni kezdett, és boldogan észlelte, hogy immár ő hajtja a tempót, egyre gyorsabban és gyorsabban, már majdnem olyan sebesen, mint az előbb, amikor az az idegen erő kirepítette őket. Eddig nem is tudta, hogy létezik a teste végén egy nyúlvány, amelyet mintha pontosa...