Fellegvári fellengzősségek

A kékhajú Különös ez a hely, gondolta Ulrik herceg, amint a pirkadat tompa rózsafényébe burkolózva közelített a vár felé. Hatalmas, vaskos falú építmény volt, akár ezer zsoldos is elférhetett volna benne, de életnek közel s távol semmi jelét sem látta. Nyomasztóan hatott a hercegre ez a környék. Csatatéren, nyílt színi összecsapásokban soha nem félt, hiszen látta az ellenséget, fel tudta mérni az erejét. Most meg csak úgy térjen be egy lakatlannak tűnő várba, ahol ki tudja, miféle veszedelmeket rejthetnek a folyosók? Hiába, olyan fáradt volt ő is, a lova is, hogy nem szívesen vállalt volna valami kockázatos kerülőutat. Ki tudja, hátha mégis akad egy lakó odabent, talán egy vén, mogorva rablólovag, aki megengedi, hogy ő megpihenjen odabent. Egyelőre úgy tűnt, tévedett. Sem a függőhídnál, sem az udvarban nem találkozott emberrel. A várfalat benőtték a kúszónövények, és Ulrik lovának léptei mindenféle állatot riasztottak fel a szendergésből: madarat, cickányt, patkányt. Mind...

A keresztmama Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy varázslatos birodalom, ahol egy bölcs király uralkodott csodaszép feleségével. Egy szép napon teljesült régi, nagy vágyuk: kislányuk született. Hetekig tartó népünnepély övezte a királylány születését, a keresztelőre pedig meghívták Meseország apraját és nagyját. El is jöttek az óriások, a törpék, a manók, a beszélő állatok, a boszorkányok és a tündérek, hogy lássák, hogyan tartja keresztvíz alá a tündérek királynője a kis emberkirálylányt. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a tündérek királynője három ajándékot adott a kislánynak. - Lássuk csak... - morfondírozott. - Szépségre valószínűleg nem lesz szükséged, hiszen anyád gyönyörű, és te már most is rá hasonlítasz. Inkább szerénységet adok neked, hogy a testi szépséged soha ne csorbíthassa a lelked épségét. Intett egyet a varázspálcájával, majd folytatta. - Észben sem lesz hiány egy ilyen bölcs édesapa mellett. Ezért inkább kedvességet adok, hogy soha eszedbe ne jusson a ...