Fellegvári fellengzősségek

Kezdhetném a szokásos mentegetőzéssel, hogy miért nem frissült már megint, jó ideje a Fellegvár, de aki még jár ide, az itt is értesülhetett arról, hogy megnyílt az Yriunk blogja , és a friss írásaim elsősorban oda kerülnek fel. (Mondjuk ott is lehetnék egy kicsit aktívabb, de a tagtársak szuper jókat és sokat írnak, úgyhogy valami mindig akad.) A másik ok, amiért nem nagyon jártam ide, az volt, hogy nagyon ragaszkodtam a Lyla barátnőm által tervezett gyönyörű dizájnhoz, viszont mivel én nem értek a vizuális elemek szerkesztéséhez, ezért én magam nem tudtam hozzányúlni, változtatni rajta, és a Blogspot folyamatos frissítésével kérlelhetetlenül eljárt felette az idő. Egy idő után már semmit sem úgy jelenített meg, ahogy szerettem volna, nekem viszont úgy tetszett, ahogy volt, és kicsit kezdett ilyen muzeális jelleget ölteni. A hely a régi írásaimnak, egy régi dizájnnal. Ismerős, ugye? Amikor már omladozik körülötted minden, hull a törmelék a fejedre, de te azért csak tartod azt...

A bécsi forradalom mai és a pest-budai forradalom holnaputáni évfordulójának tiszteletére álljon itt ez a lista. Nagyon régen írtam, különösebb terveim sose voltak vele, de most megosztom, hátha van, akit érdekel... Tíz érdekesség A kőszívű ember fiairól - avagy ha nem olvastad nyolcszázszor, akkor valószínűleg nem vetted észre :) Egy regény, amit divat utálni. Mindig észreveszem, ha egy online újságnál uborkaszezon van, vagy egy fórumon éppen nincs izgalmas téma, mert olyankor valaki mindig bedobja ezt. Jaj, miért szerepel még mindig a "kötelezők listáján"? Jaj, miért kell ezt tizenhárom éveseknek olvasni? Vannak, akik mondatokat posztolgatnak belőle, "van, aki ért ebből egy szót is?"-jellegű kommentárokkal. Megjegyzem, én is egyetértek az efféle véleményekkel: ez a regény tényleg nem való mindenkinek, főleg a mai iskolásoknak nem, habár egy jó tanár és egy megfelelő feldolgozás azért csodát tehet. Azt is elfogadom, hogy a nyelvezete egy XXI. századi á...

(F)elszámolás alias egy naplóbejegyzés arról, hogy miért nem való nekem a naplóírás :) 2001 decembere és 2006 januárja között kisebb-nagyobb kihagyásokkal írtam naplót. Összesen hat füzet gyűlt össze az évek során, de érdekes módon ezekből csak egyetlen telt be. A többinek úgy lett vége, hogy idővel egyre kevesebbet írtam beléjük, mintha elveszett volna a lelkesedésem - de amint új füzetet nyitottam, rögtön vissza is tért, hogy egy ideig megint sokszor és hosszan írjak. Volt, amelyet olvastak mások is (az engedélyemmel vagy anélkül), de a nagy részüket nem mutattam meg senkinek. Miért írtam ezeket? Eleinte azért, mert mindent meg akartam őrizni, és valamiért azt hittem, hogy ehhez a lehető legérdektelenebb dolgokat is le kell jegyeznem. Mikor hova mentünk, mit csináltunk, néha órákra és percekre (!) lebontva. Máskor viszont olyan izgalmasabb eseményekről is, mint év közben egy új osztálytárs érkezése, egyetlen mondatot böktem oda, csak hogy ez is le legyen írva. Később ...

Isten hozott a Fellegvárban! Egyelőre kísérleti jelleggel megnyitom a kapuit, aztán majd meglátjuk, mi lesz belőle. Terveim szerint egy gyűjtemény rövid történetekkel: novellákkal, elbeszélésekkel, kisregény-részekkel. Két oka volt annak, hogy ilyeneket nem nagyon írtam eddig. Az egyik a kitartás hiánya, a másik pedig a túlzásba vitt kitartás. (Nem, nem vagyok könnyű eset.) Vagyis a "rövidek" vagy félbemaradtak, vagy pedig regénnyé, regényötletté nőtték ki magukat. Igen, aztán a megkezdett regények nagy része is kifulladt... :P De eddigi legkedvesebb munkám, a Szabadság mindenek felett 2013-ban elkészült - már igencsak messze attól a novellától (!), amelynek 2009-ben indult -, hatalmas mérföldkőként jelezve, hogy igen, tudok regényt írni. A Fellegvár egy másik ilyen mérföldkő. A rövid írások sorsa eleve nehezebb, mint egy regényé, hiszen ha nem akad egy megfelelő antológia vagy egy szerencsés helyezés valami irodalmi pályázaton, akkor talán soha nem jelenhetnek ...