Fellegvári fellengzősségek

Panni és Fanni Panni tíz után pár perccel érkezett az állatkert elé. A nagy csoport emberből, akik már az elefántos főkapu előtt ácsorogtak, csak Sanyit ismerte, aki egy bő nadrágos, borzas haját virágos hajráffal leszorító lány kezét fogta. Habár még sosem találkoztak, de Panni a Facebook-képekről tudta, hogy ő Réka, Sanyi barátnője és a Meleg Szívvel Hideg Világunkban civil szervezet önkéntese egy személyben. Oda is csapódott hozzájuk, és előbb Sanyit, aztán az idegen lányt is puszival köszöntötte. - Ti még nem találkoztatok, ugye? Réka, ő Panni, egy volt sulitársam. Őt is érdekli az önkéntes munka. A hippilány kicsit kényszeredetten mosolygott Pannira. - Köszi, hogy eljöttél! Igazából az mindig tök jó, ha többen jönnek, mint kevesebben… Panni kérdőn nézett Sanyira, de a fiú valamiért kerülte a tekintetét. - Most úgy néz ki - bökte ki végül -, hogy kevesebb gyerek jön, mint ahányra számítottunk. Szóval lehet, hogy… Panni végignézett a csoportnyi várakozón. Többségük ...

A kékhajú Különös ez a hely, gondolta Ulrik herceg, amint a pirkadat tompa rózsafényébe burkolózva közelített a vár felé. Hatalmas, vaskos falú építmény volt, akár ezer zsoldos is elférhetett volna benne, de életnek közel s távol semmi jelét sem látta. Nyomasztóan hatott a hercegre ez a környék. Csatatéren, nyílt színi összecsapásokban soha nem félt, hiszen látta az ellenséget, fel tudta mérni az erejét. Most meg csak úgy térjen be egy lakatlannak tűnő várba, ahol ki tudja, miféle veszedelmeket rejthetnek a folyosók? Hiába, olyan fáradt volt ő is, a lova is, hogy nem szívesen vállalt volna valami kockázatos kerülőutat. Ki tudja, hátha mégis akad egy lakó odabent, talán egy vén, mogorva rablólovag, aki megengedi, hogy ő megpihenjen odabent. Egyelőre úgy tűnt, tévedett. Sem a függőhídnál, sem az udvarban nem találkozott emberrel. A várfalat benőtték a kúszónövények, és Ulrik lovának léptei mindenféle állatot riasztottak fel a szendergésből: madarat, cickányt, patkányt. Mind...

Minden kedves Olvasómnak utólag is boldog új évet kívánok! :) Újra jelentkezem, ezúttal egy tőlem szokatlan módon E/1-ben írt történettel, amelyet részben Tamási Rebeka Befejező művelet című novellája ihletett. Továbbra is nagyon-nagyon köszönöm, hogy vendégül láthatlak titeket a Fellegvárban! :* Az összetört nyalóka Csak a telefonomat akartam kirángatni a táskámból, hogy felhívjam M.-et, de egy át nem gondolt, hebehurgya mozdulattal kirepítettem vele a nyalókát is. Nekicsapódott az utcakőnek, és amikor rettegve érte nyúltam, már láttam, hogy az átlátszó fólia alatt szilánkosra tört. Akkor már hiába sikoltottam fel, hogy “Ne!”, hiába süllyesztettem vissza a bűnjelet a táskámba, mintha mi sem történt volna, hiába hitegettem magam azzal, hogy úgysem tudod meg soha, mi történt. Most is úgy éreztem, hogy rajtam tartod a szemedet, hiszen a kötelékünk van annyira szoros, hogy bármekkora távolságból megtudd: éppen földhöz csaptam és szilánkosra aprítottam a szívedet. Persze nyilv...